Szia ÉLET, itt vagyok! II. Hat hónappal a szakítás után én, az anyaság, a Nia, és az életem.

2017/08/02

 

Őszintén írok magamról, mert van az úgy, hogy az élet alaposan megpróbál. Nem vagy egyedül, ezt tudd. Magamnak és Nektek írok, mert van élet a krízis után. Sőt, ott kezdődik igazán.

Soha életemben nem voltam egyedül. Ez év elejéig nekem azt jelentette az egyedül, hogy a párom nélkül képtelenség élni. 
Íme az első hála, amit elmondok: Hálás vagyok, hogy megteremtődött a tér és az idő és ezt felülírtam.

Attól, hogy mindenki elmondta, hogy egyedül lenni is meg kell tanulnom, nem voltam jobban. Maga a folyamat, az volt teljesen ismeretlen és rémisztő. Benne lenni, megélni, csinálni.  
Először azt hittem, ez egy feladat. Okés, akkor megoldom, gondoltam. Hol az eleje, mik az irányok, mit kell tennem, hogy haladjak vele. Hát igaziból ez volt az első nagy tanulásom. Hogy ez nem feladat. Hanem állapot. Ez van és kész. Egészen addig tartott a zuhanásom és a kapálózásom, amíg ezt fel nem fogtam. 5 hónapig.

Azt nem mondom, hogy hú de jó. Szokjuk egymást az Eőry Enikővel.
Tanulom, hogy EGYEDÜL IS KÉPES VAGYOK JÓL LENNI. 
Mert a saját gondolatvilágomban, én, mint önálló személyiség ismeretlen voltam magamnak. 

Most biztosan mosolyogsz, hogy azért ez nem így van... Enikő, te erős személyiség vagy – mondod magadban – Nia tanár vagy, annyi mindent elértél, sikeres vagy, született vezető vagy, olyan, de olyan erős pozitív kisugárzással, ugyan máá, még, hogy neked ne volna önálló személyiséged, ez vicces... 

Tényleg az. Pedig így volt.
Az erőm, az akaratom az addig ismert gondolkodásmódomon alapult. Igen, bivalyerős vagyok, egészen addig, amíg biztonságban tudom magam. (Kinek mi a biztonság. Mit el nem hisżünk, azért, hogy biztonságban tudjuk magunkat. Ismerős?) 

Biztonság alatt azt értem, hogy a számomra fontos személy – az én univerzumomban ez volt a férfi, gyerekként az apám, aztán később a pasik és a párjaim – értékesnek lát engem. 
Ki ezért, ki azért.

Mert szót fogadok. Mert felelősségteljes vagyok. 
Mert elképesztően sok van bennem. Mert izgalmas vagyok. Mert szép vagyok. Mert kreatív vagyok. Mert jó testem van. Mert hihetetlenül erős vagyok.
Besétáltam a saját magam alkotta ketrecembe: a megfelelés és a függés börtönébe. 

Tudod, tizenvalahány éve rengeteget dolgozom már magamon. Ezt a függéses, megfeleléses dolgot már jó régen ismerem. Amennyit tudtam, azt változtattam rajta, de az alapok megváltoztatásáig egészen idáig nem jutottam el. Ahelyett, hogy bántanám magam, elfogadom a tényt, hogy akármennyire is erőltettem, magamat nem tudtam megelőzni.
A második hála, amit elmondok: Hálás vagyok annak a szörnyű nehéz helyzetnek, amibe kerültem, mert enélkül nem lettem volna képes ennyire mélyen meglátni azt, amiben változnom kell. Az élet kemény leckét adott, hogy kezdjek el másképp gondolkodni.

A saját hiedelemvilágom függésében éltem, ami arról szólt, hogy csak valaki más megítélésétől lehetek okés. Nem voltam még kész merni megfejlődni azt, hogy ezt ne kívülről, az én esetemben a férfitől kapjam, hanem a saját belső hitrendszerem legyen. Zsigerileg TUDJAM, ÉN ÉRTÉKES VAGYOK. SZABAD VAGYOK és NEM FÜGGÖK SENKITŐL.
A saját ketrecem foglya voltam. A ketrecemnek neve is van: félelem.
Félelem, hogy ha a férfi nem szeret, akkor nem vagyok szerethető.
Félelem attól, akit nem ismerek - saját magamtól, a saját fel nem fedezett értékeimtől.
Attól az Eőry Enikőtől, aki tökéletesen tisztában vagyok a saját értékeimmel. 
Attól az Eőry Enikőtől, aki tudok nemet mondani akkor is, ha az a másiknak rossz. 
Attól az Eőry Enikőtől, aki kifejezem magam, függetlenül és szabadon. 
Attól az Eőry Enikőtől, akit nem érdekel, ki mit gondol rólam, mert hiszek magamban, a bennem lévő jóban és értékekben.
Attól az Eőry Enikőtől, aki igent mondok magamnak. 

Az univerzumnak nincsenek kedvencei. Vannak viszont törvényei. A törvény az, hogy amire igazán, tiszta szívedből vágysz, azt megkapod. 
Isten megadta nekem, amit annyira akartam: a szabadságot. És úgy alakult, hogy nem egy finom fuvallatként kaptam meg a lehetőséget, hogy a szabadságommal elkezdjek élni. Az univerzum törvénye úgy csapott le rám, mint egy tájfun. És mindent elsöpört, ami az útjában volt, hogy a törvényt érvényesítse. Leginkább az eddigi „biztonságos”, függéses és megfelelős életem volt útban. Hát eltörölte a föld színéről.

Ez a 6 hónapos krízis sok mindenre tanít. Például, hogy rájöjjek, igazából mire is vágyom.
A szívem mély vágya a szabad önkifejeződés. Szabadon engedni kifejeződni magam a legjobb képességeim szerint, magamnak tenni a legjobbat, hogy azután a legjobb tudásom szerint szolgálhassam a közösséget. Erre vágyom. 

A fejlődésem mindig krízisekkel, nehézségekkel által tudott megszületni. Ismerős?
Két krízist, két nehéz helyzet megoldását, az ismeretlenbe való fejesugrásomat osztom meg Veled. Mint mindig, amikor nagy bajban voltam, akkor is, most is, a Jóisten tartott, ölelt, vigyázott rám. 
Végig ott állt mögöttem, akkor is, amikor nem éreztem. 
Pál Feri azt mondja, hogy nem az a kérdés, hogy Isten ott van-e mellettem. 
Mert Ő ott van. Az a kérdés, hogy én ott vagyok-e Isten mellett.

Vannak dolgok, amiket megoldani nem, csak megugrani lehet.
Két ugrás. Az egyik az anyaság. A másik, ahogy Nia tanár lettem. 

Egy nehéz, fiatalkori krízisem: anyának lenni. 
Iszonyatos tehernek éltem meg, amit a társadalom súlyként a szülőkre helyez: legyél tökéletes szülő, akár apa vagy, akár anya.
Hát, mi nem voltunk tökéletes szülők, egyáltalán nem. Viszont én majd beledöglöttem a megfelelésbe, hogy az legyek. Nem lettem. 
Anyaként sem szabad nem voltam, sem a helyemen nem voltam.
Nem tudtam kiteljesedni, mert nem vagyok ősanya típus, sem házitündér. Félreértés ne essék: aki szabadon döntve az anyai hivatást választja és abban jól érzi magát, az a világ legértékesebb hivatását gyakorolja. Minden elismerésem azoké az anyáké, akik ezt szabad döntésükből megvalósítják.

A legjobb dolog, amit megélhettem az, hogy van két csodálatos fiam. Isten ajándékai, nem tudom szavakkal leírni, mennyire hálás vagyok, hogy az ő anyukájuk vagyok.
Őszinte vagyok magamhoz, fiatalon szültem, éretlen voltam arra, hogy felfogjam ezt az egész csodát, hogy anyaság. Amikor kicsik voltak, nem tartottam még ott, hogy ezt igaziból megéljem. 
Most, amikor már felnőttek és kirepülnek és már a saját életüket élik önállóan – most értettem meg, hogy milyen Isteni ajándékok ők. Vendégek a háznál. Ideig-óráig velünk vannak, aztán elmennek. 
A legkedvesebb, legfontosabb vendégek, akik a lényükkel, a létezésükkel adják a legtöbbet, amit csak ember kaphat a földön. És az apukájuk és én, mi szülők, megkaptuk életünk legnagyobb csodáját, a gyerekeinket. 
Hogy ezt nem értettük huszonévesen? Hát persze, hogy nem. 

És ahelyett, hogy ezen siránkoznék, inkább észreveszem, hogy igen, jó pár dolgot elszúrtam, mint anya és a lényeget mégis jól csináltam. A GYEREKEIM RENDBEN VANNAK. Tanulják az életet, önállóak, tapasztalnak és MI EGÉSZSÉGES KAPCSOLATBAN VAGYUNK EGYMÁSSAL. SZABADON, FÜGGÉSEK NÉLKÜL TUDJUK SZERETNI EGYMÁST, kapcsolódni egymáshoz. Megtérülő befektetés volt, hogy a legnagyobb nehézségeimben is tudatosan vigyáztam arra, hogy az én gondom legyen az én gondom, ne vállalják azt, ami nem az övék. Ahogyan most élnek és ahogyan a szülő-gyerek kapcsolatunk alakult - ezt JÓL CSINÁLTAM. 
Ezt is most tanulom, hogy megdicsérjem magam. Mert van miért. 
Hálás vagyok Istennek, hogy ehhez adott erőt és teret nekem.

10 éve jött egy egészen más fejesugrás, a Nia. 
Akkoriban a jól begyakorolt gondolatvilágom azt diktálta nekem: fogadjak szót, csináljam, amit annyira akartam: nagy projekt, üzleti élet, más helyett való küzdés, megfelelés a férfinek, hívjuk párkapcsolatnak, vagy épp a munkámnak, a marketingnek. 
Megint nemet mondtam magamnak és elhittem valaki másnak, hogy azt kell tennem, ami nekem nem jó.
Csináltam tovább, pedig nam szerettem. Aztán
megbetegedtem. Komoly figyelmeztetést kaptam magamtól, a testemtől, aki én vagyok.
Nem az első volt, de ezt már komolyan kellett vennem, súlyos nőgyógyászati problémáim voltak. 

Életemben először elengedtem mindent: a férfit, akit szerettem, a munkámat, a pénzt, szóval mindazt, ami addig a biztonságot jelentette nekem. Ott álltam két kisgyerekkel, bevételek nélkül, még otthonom sem volt, mert az elvált férjem lakott a régi közös házunkban, oda pedig eszem ágában sem volt visszamenni. 
Laktunk annak a férfinek a lakásában, aki elhagyott, mert nemet mondtam az addigi jókislány szerepemnek. Szeretném, ha tudnád, hogy nem azért hagyott el, mert rossz ember, dehogyis. 
Hanem azért, mert én egyszer csak nem az voltam, akit ismert. És már most sem az vagyok.

Hogy miként adott erőt nekem a Jóisten abban a helyzetben? 
A GONDVISELÉSSEL. A gyerekeim által. Megbetegedtem és ők még kicsik voltak. Tehát komolyan kellett vennem a jelet, amivel a testem üzent nekem, hogy nem jó úton járok. És én komolyan vettem. Természetesen halálra rémültem. És ezzel együtt tudtam, hogy meggyógyulok. Mert fontos lettem magamnak, hiszen a gyerekek kicsik voltak. 
Na ez volt a legerősebb katalizátorom a változtatásra.

Akkoriban fogalmam sem volt, mi az a Nia, de elkeveredtem Hriczu Andi órájára és megkóstoltam ezt a fajta táncot. Akkor még nem tudtam, hogy az, ami ízlik, az nem a Nia, hanem az Eőry Enikő. 
A Nia az a módszer, amivel közelebb kerülhetek magamhoz. 
Kitaláltam, hogy Nia tanár leszek és ebből fogok megélni. 
Megcsináltam! Meggyógyultam, Nia tanár lettem, ez lett a hivatásom. A párom akkor visszajött és igen, ő az, akivel 6 hónappal ezelőtt szakítottunk.

Tudod, hogy az igazán nagy dolgokat általában csak később vesszük észre, mint amikor megtörténnek? Tudod, hogy valójában miről szólt.
Hát, nekem van pár ilyen élményem. A volt párkapcsolatomban is, naná. 

Elmeséljem az első különlegesen érdekes élményemet a Niával? 
Ez is az a csoda, ami teljesen váratlanul, csak úgy megtörtént. Nem értettem meg ott és azonnal, csak jóval később. 
Talán a második Nia órát táncoltam át, épp annyira tetszett, mint amennyire idegen volt. Furcsa volt és mégis hívott, mert pillanatokra olyan ismeretlenül szabad voltam. Csak pillanatokra. Mert amint észrevettem, rögtön bele is feszültem. 
Aztán tánc után lazítás, ültünk egy gumilabdán és meg kellett feszíteni az alhasunkat. És akkor valami olyan hatalmasat és erőset éreztem a köldököm alatt, a méhem körül, hogy megijedtem. 
Még egy alhasi összpontosítás és megint ugyanaz a hihetetlen erő, bennem. Mint egy örvénylő áramlat, valami őserő, ami az enyém. 
Kifejezetten félelmetes volt, mert azt éreztem, hogy ami bennem van, az valami nagyobb erő és energia nálam. Bennem van, az enyém, mégsincs hozzáférésem, kapcsolatom vele mert nem ismerem.

Ez több, mint 10 éve volt, amikor a spiritualitás, a személyiségfejlődés, a belső erő, az életenergia, a Hara tökéletesen ismeretlen fogalmak voltak számomra. És mégis, bár megijesztett, egyszerre felébredt bennem a mélyen sóvárgó kíváncsiság is, hogy na ez meg mi a csoda? 

Na ezt a csodát, az Eőry Enikő felfedezését ott a méhem körül, a Niának köszönhetem. 
Ahhoz a nőiességhez, ami bennem lakik, ami erőt és lágyságot, dinamikát és áramlást jelent számomra, a Nia mozgásrendszerével vagyok képes a legjobban tanulni. Minden egyes Nia órámon tanulom. Abban a női közösségben, akik Ti vagytok, Niás Lányok. 
Hálás vagyok az EGYÜTTÉRT.

Mindenki, Te is tanulhatod, ha hív a tánc, a szabadság és az önkifejezés. 
A Nia nekem maga az inspiráció. Nia tanárként az edzésen résztvevőket inspirálni akarom. Mert az a titok, hogy én nem akarlak tanítani, megváltoztatni, motiválni Téged. Az nem az én dolgom, hanem a Tied.
Inspirálni akarlak, hogy megtaláld magadban azt az csodát, aki Te vagy. Azt, ami Téged hajt előre és tovább. 
Te vagy a tested és minden egyes sejted bölcsebb, mint Te. 
Csak engedni, érezni kell azt a csodát ott a hasadban...

HÁLÁS VAGYOK, SZERETEM MAGAM, a BENNEM ÉLŐ JÓT, SZABADON.
Hálás vagyok, hogy ezt megoszthattam Veled.
Hálás vagyok mindenért, amit kaptam, akkor is ha még nem értem, miért kaptam.

Eőry Enikő

Megosztás Facebookon
Please reload

Kiemelt bejegyzések

Szia ÉLET, itt vagyok III. Szabadság, bizalom és a háromsoros ima.

August 31, 2017

1/3
Please reload

Friss írások

September 11, 2017

Please reload

Korábbi bejegyzések
Please reload