Szia ÉLET, itt vagyok III. Szabadság, bizalom és a háromsoros ima.

2017/08/31

 

 

"Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, 

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, 

És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."

 

Gyönyörűen süt a nap, simogat a meleg és igen, itt az ősz. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én régen nem vártam az őszt. Sőt. Szerettem volna még jól eltolni, inkább legyen nyár decemberig, aztán egy kis karácsony és januártól megint jöjjön a nyár, egészen a következő decemberig. Vicces, hogy simán el tudtam ezen keseregni, amikor az egészen világos, hogy az időjárásra és az évszakokra túl sok ráhatásom nincs és asszem nem lesz soha.

 

Szóval szerettem volna megváltoztatni azt, amit nem tudok. Benned is van ilyesmi? Ilyen mindenhatóság érzés időnként? Hogy nem látsz rá arra, hogy mi a Te fennhatóságod, min tudsz Te változtatni és mi az, amihez nincs hozzáférésed, mi az, ami nem a Te dolgod? Tettél már olyan valamibe időt, energiát, bármit, ami teljesen felesleges volt? Hát én tettem. Asszem elég sok mindenbe. Lassan tanulom az ima első sorát.

 

7 hónappal ezelőtt olyan kihívást kaptam az élettől, amit eddig soha. Akkor még nem láttam, hogy a kihívásom tétje a BIZALOM elnyerése. Bizalom ÖNMAGAMBAN. Bizalom az ÉLETBEN. Bizalom a GONDVISELÉSBEN. Az elején természetesen ezt nem így láttam.

Tíz körömmel kapaszkodtam abba, ami már nem létezett - a régi életemet akartam visszakapni. Az érzelmi biztonságot, a „szeretve lenni valaki által” érzését. Azt a világot, ahol valaki szeret engem és akkor lehet eső, lehet szél, minden rendben van.

Na ebbe aztán jó sok szenvedésenergiát tettem - teljesen feleslegesen.

 

Mint olyan sok minden, ez is fikció volt. Én alkottam azt a hiedelemvilágot, amiben minden okés, mert szeretve vagyok. Bármit elhittem magamnak, ami azt a bizonyos érzelmileg biztonságos álomvilágot fenntartotta.

 

Az erős, határozott Eőry Enikő mögött a saját magam alkotta univerzumom volt. Értsd alatta, hogy persze, hogy erős és sikeres vagyok, mert szeret valaki, tehát biztonságban vagyok. Ażtán huss, az univerzumom eltűnt, egyik napról a másikra. A veszteségem óriási volt. Elvesztettem a saját világomat. Elvesztettem azt, ahogyan addig gondolkodtam magamról.

 

És jött a senki földje. Itt barangolok egy ideje és nagyon hálás vagyok, hogy eljutottam idáig. Aki voltam már nem vagyok, aki leszek még nem vagyok – ez amolyan köztes állapot. Eljutottam egy útelágazásig, de ott még nincs út. Nekem kell megváltozni ahhoz, hogy a jó irány megszülessen. Hogy ahol eddig semmi nem volt, ott legyen út.

 

Az egyedüllét gyakran megpróbál. El vagyok vele, de nem az én közegem. Társas lény vagyok, nagyon-nagyon hiányoznak az érintések, az ölelések. Ebben bizony hiányaim vannak. És egyre jobban fedezem fel azokat a dolgokat, amik az egyedül-levés terét be tudják tölteni. Értékkel. Ilyen érték az öröm. Az alkotás. Az emberi kapcsolatok. Barátság. Elmélyülés magamban.

Az egyedüllét fura dolog. Lehetsz egyedül egy párkapcsolatban. Lehetsz egyedül egy közösségben. Amolyan kívülálló. De lehetsz egyedül jól. Békében az egyedülléttel. Amikor a hiányaidat, azt a tátongó űrt, amit keltenek Benned meg tudod tölteni valami értékessel. Örömmel, munkával, élményekkel, szeretettel, élni akarással, aktivitással. Szép lassan alkotok egy új univerzumot.

Nos, ez az imádság második sora, bátorsággal igent mondani a változásra. Mert rajtam kívül senki nem tud engem változtatni.

 

A senki földjén barangolva jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül. Ott éreztem meg, hogy van GONDVISELÉS. Azt, hogy a Jóisten mindig fogja a kezemet, akkor is, amikor én ezt nem tudom. Különleges egy hely ez a senki földje. Varázslatos hely. Mész, gyalogolsz a saját életedben és abban a pillanatban, amikor alkalmassá válsz rá, hogy elfogadd, azonnal kapsz ajándékot.

Amíg szenvedve, magadat marcangolva kutyagolsz, nem veszed észre az ajándékokat.

És amint nyitsz magadon, egyszer csak melletted terem. Ez lehet egy ember. Lehet egy lehetőség. Lehet egy mosoly. Lehet egy tett. A senki földjén válok alkalmassá a teremtésre. Képzelj el egy teret, ahol a saját fejlődéseddel tudsz teremteni.

 

A hétvégén előadó voltam a FreedomXFest-en. Előadások, workshopok arról, hogyan tudsz elkezdeni másképp gondolkodni az életedről, a munkádról, a szabadságról. Csináltam egy Nia workshopot. A résztvevők nem nagyon voltak mozgásra készülve és soha nem Niáztak.

A rengeteg inspiráló előadás között én és a Nia nemcsak a figyelmüket, hanem az aktív részvételüket és mozgást kértem tőlük. Utcai ruhában voltak. Asszem elméleti előadásra készültek. Kellően befeszültek, amikor Nia ruhában, a magam intenzitásával elkezdtem beszélni és elmondtam, hogy végig mozogni fogunk. Beszéltem a Niáról, arról, hogy a tested Te magad vagy. Beszéltem az örömmel végzett mozgásról. Beszéltem a szabadságról, amit tánc közben megélek.  Elmondtam, hogy a Niában semmi nem kötelező. Hogy szabadon dönthetnek, táncolnak-e velem, vagy sem.  Aztán elkezdtünk mozogni.

És a csoda megtörtént. Volt, akinél hamar, volt, akinél 40 perc után jött el az érzés:

Úristen, ez annnnyira jóóóó... A szabad, örömmel végzett mozgás energiáját érezték meg.

Saját magukban. Én ezredszerre, ők talán először, szóval mi, EGYÜTT. Megindítóan gyönyörű volt. A HÁLA átjárt, a testemben éreztem a meleg, simogató áramlását. Húúúú, de jó volt...

 

A fesztivál mindkét napja elképesztően inspiráló volt. A „mit jelent nekem a szabadság?” kerekasztal beszélgetés varázslatos volt. A szabadságról beszélgettünk, mi, négy előadó. Eljött az a pillanat, amit Nia közben olyan sokszor megélek, amikor igaziból kapcsolódunk. Te, én, a tánc és mi EGYÜTT. Ott is megtörtént, pedig nem táncoltunk. Egyszer csak mi előadók és a közönség kapcsolódtunk. EGYÜTT voltunk. Megint megtapasztaltam az őszinteség varázserejét. Teljesen őszintén beszéltem és ez kitárta az emberek szívét. Őszintén reagáltak és kérdeztek. Összekapcsolódtunk és értékes, tartalmas beszélgetés született, egyszerre különleges és mégis hétköznapi embereket ismertem meg és átjárt a HÁLA... Egy kicsi mag, a bizalom magja nőtt bennem, amit a szeretet táplál. A szeretet energiája ott áramlott bennünk és körülöttünk. Csodálatos ajándéknak élem meg, hogy megtapasztalhatom a szeretet végtelen erejét.

És elérkeztünk az ima harmadik sorához, a bölcsességhez. Tudom, hogy mire vagyok képes, mit tehetek és mi az én dolgom. És mi Isten dolga. Megtapasztaltam a különbséget.

 

Az okos fejem szerint nagyon lassan értem ide, ahol most vagyok. A szívem tudja, hogy fénysebességgel haladok. Megértettem mi jelenti a valódi kihívást az életemben. A kihívás neve BIZALOM. Elsőnek minden előtt a MAGAMBAN TUDOTT HIT és bizalom. A BENNEM ÉLŐ JÓISTENBE VETETT BIZALOM. Minden és mindenki más csak ezután jön.

Vége a nyárnak, én is visszatérek a szabadságomról. Most szombaton, szeptember 2-án hajnali 8.30-kor elindul a Nia tanév, hetente sokszor tartom az óráimat a Folyondárban. Az órarendet meg tudod nézni az én weboldalamon: niaspirit.hu és a Folyondár honlapján.

Várlak sok szeretettel, amikor csak tudsz jönni:

Enikő

 

 

 

 

Megosztás Facebookon
Please reload

Kiemelt bejegyzések

Szia ÉLET, itt vagyok III. Szabadság, bizalom és a háromsoros ima.

August 31, 2017

1/3
Please reload

Friss írások

September 11, 2017

Please reload

Korábbi bejegyzések
Please reload