Őszi áramlás - avagy mikor csináltál valamit utoljára először?

2017/09/29

 

 

Gyerekkorunk óta sokunkat tanítottak arra, hogy gondoljunk búskomoran a nyár végére és egyfajta zuhanásként éljük meg az őszt. Vissza az iskolapadba, vissza a hétköznapokba, vissza a munkába.

Mi lenne, ha máshogy gondolnál az őszre? Mint egy kíváncsi, bizalommal teli gyermek, üdvözöld az évszakoknak ezt a változását - izgalommal és kalandvággyal nézz rá az őszre. Vajon mi jót tartogat számomra?

 

Van, amikor jól vagyok és könnyen megy, amit most leírtam. És bevallom, van olyan, hogy sehogysem megy. Azért írok őszintén, hogy tudd, az írásaim mögött én, egy érző, csetlő-botló-erős-lágy-céltudatos-„fogalmam sincs mi legyen” nő vagyok. Nem egy guru, egy bölcs, hanem Eőry Enikő, akinek sok hónapja felborult az élete, és emiatt olyan krízist éltem meg, ami a teljes életem újratervezését jelenti. És nehogy azt hidd, hogy túl vagyok rajta és már minden milyen tuti. Egy nagy fenéket vagyok túl rajta. Egy folyamatban vagyok, ami egyáltalán nem megy vezényszóra, meg az én akaratom szerint.

Sőt, ez az a dolog, ami az erős nőket piszokul nehéz próba elé állítja. Mert ez az átalakulás csak akkor megy, ha engedem. Ha NEM AKAROM megoldani, HANEM ENGEDEM, hogy oldódjon.

Ez azt jelenti, hogy megteszek mindent, amit lehet és nem teszek olyat, ami még nem megy, vagy nem az én dolgom. Hát, ez nekem nehéz feladat.

 

Mit tehetek magamért, hogy tudok kijönni a jól megszokott gondolkodásmódomból és a komfortzónámból, hogy az áramlásban legyek és ne az ellenállásban? Mi indítja el, mi tartja fent a változást Bennem? Egyetlen szó: az ENGEDÉS. Ahogyan ősszel a fák engednek a természet törvényének és elhullajtják a levelüket. Elengedik, amit el kell engedni.

Kinek mit jelent, ki milyen igekötőt tesz elé. Kiengedés, megengedés, elengedés, beengedés, átengedés... Kicsit belegondolsz, Neked melyik szó milyen értelemmel bír?

Nekem két szavam van, amivel sokat dolgozom magamon. Az engedés és a megengedés. Ez a két szó nekem annyit jelent, hogy bízom az emberi értelmen túlmutató rendszer erejében, a Jóistenben, hogy minden, ami történik velem – értsd alatta: MINDEN – a JÓ FELÉ TEREL.

 

Már akkor, ha nem állok a saját magam útjába.

 

Önismeret ide, személyiségfejlődés tizen éve és mégis, az újratervezésre ítéltetett életem és a krízisem mutatta meg nekem, mennyire ellen tudok állni a jónak is. Megosztom Veled, nekem mi segít és segített jobban lenni.

 

Mert nagyon rosszul voltam, annyira, ahogy még sosem.

Mélyen voltam, arccal a föld felé. Bámulatos, hogy az emberi szív mennyit kibír.

Voltam már válságban, nehézségben. De ez a krízis más volt. Brutális.

 

Majdnem belehaltam. Sem eltúlozni, sem bagatelizálni nem akarom azt, amin végigmegyek.

Azért írok erről őszintén, mert szeretném, ha tudnád, hogy ha vannak megoldandó nehézségeid, nem vagy egyedül.

 

Kifejezetten dühös leszek, amikor olvasok, vagy látok valakit, aki elmondja, hogy baromira tönkrement az élete és erről összesen 10 másodpercet beszél, majd elmondja, egyébként most már milyen jól van - ezt viszont hosszan ecseteli. Keep smiling... Csak semmi dráma.

 

És hogy jutott el idáig? Milyen volt, amikor szarul volt? Hogyan teltek a napjai? Mivel kellett szembenézzen, min változtatott és min nem, ami elvezetett a jól-létéhez?

 

Én most tervezem újra az életem. És megosztom Veled azt a hosszabb folyamatot, amiben vagyok. Nem ugrom át a csúnya dolgokat. Beszélek a problémáimól, mert tudom, nem vagyok egyedül.

 

Szeretnék alternatívákat mondani Neked a saját életed irányítására. Semmi észosztás, csak tanácsok, amiket én is kaptam, találtam és használom. Segítség, irány, hogy jobban legyek.

És talán jól jön Neked is.

 

Mit tehetek magamért, milyen kézzelfogható dolgokat csinálhatok a JÓL LÉTEMÉRT? Találtam tényleg jól működő tanácsokat, ezeket megosztom Veled, miközben elmondom a magam tapasztalatait az alkalmazásukkor.

 

Hát akkor 4 irány, hogy jobban érezd magad a bőrödben - magyar hangjuk Eőry Enikő.

 

  1. Vissza a suliba - Tanulj valami újat, olyat, ami érdekel!

 
Ez nem a gyereknek szól, hanem Neked, a felnőtt énednek. Van ezer terület, ami fontos lehet Neked, mégsem teszel érte semmit? Gondold át, mire volna szükséged ahhoz, hogy elindulhass. Milyen tudás segítene Téged?

Az én munkám és a hivatásom a mozgás örömének átadása, ezért bátorítalak, hogy a tanulásod egyike legyen valami mozgás. Túrázás. Futás. Tánc. Vagy mit szólnál a mozgáshoz szorosan köthető meditációhoz? Én a Niát egy aktív meditációnak élem meg. De lehet passzív meditáció, annak bármilyen ága. Nehogy azt hidd, most mondom a tutit, mert én már ezer éve meditálok és katartikus élményeim voltak. Hát nem. Pont a meditáció passzív része az egyik, amit tanulási célul tűztem ki, ugyanis eddig nagyon távol volt tőlem és nem csináltam. Nem tudtam átadni magam az aktivitás nélküli engedésnek. Inkább belealudtam. Most már tudom mennyire nagy szükségem van rá, felismertem. És tudok rajta változtatni. Mégpedig azzal, hogy elkezdem csinálni. Rendszeresen gyakorlom. Reggelente, minél korábban. Ha nem tudok kikapcsolni, ha belealszom, akkor tudom, hogy nem béna vagyok, hanem tanulok. És sokszor belealszom. Sokszor nem tudok teljesen odafigyelni. Csak úgy engedem, hogy megtörténjen. Tanulok elmélyedni magamban, tanulok ellazulni. Nem megy könnyen.

 

Elkezdtem a nyáron az online rendszerek világát tanulni. Rájöttem, hogy szükségem van ismeretekre ahhoz, hogy átlássam a Nia tanításának eddig nem használt kommunikációs lehetőségeit. Kértem és kaptam segítséget, két olyan ember tanít, akik kreatívak és teljesen máshogy gondolkodnak. A weboldalam fejlesztésétől a videó készítés és vágásig – ezek mind ismeretlen dolgok nekem, hát akkor uccu neki, tanulok. Nem mondom, hogy egyszerű, időnként összeomlok (gyakran), hogy ez annyira bonyolult, sose tanulom meg, blabla... Aztán mégis folytatom tovább, ülök a gép előtt és gyakorlom, hibázom, telefonos segítséget kérek, a komfortzónámat sehol sem találom és minden nap haladok, kicsit többet tudok.

 

Szeptember közepétől egy drámapedagógia képzést kezdtem el, egyszerűen azért, mert a színjátszásban rejlő játékos önkifejezés, a csoportban végzett alkotás hív, érdekel. Nem egyetemi képzést választottam, hanem egy féléves kurzust. Nem vesztem el a részletekben, olyan célt kerestem, amit el is tudok érni. Nem előzte meg alapos kutatómunka hol tanuljak, kerestem és találtam nekem elérhető képzést. Túl vagyok az első hétvégén és az első sokk után - amit a tanárunk, Kaposi László pozitív személyisége, hatalmas tudása, a tananyag mélysége és mennyisége generált – nagyon hálás vagyok, hogy tanulhatok. Nem látom még hova illesztem bele az életembe a drámapedagógiát, de az biztos, hogy elindított valami felé, új emberekkel és kapcsolatokkal segít nekem tanulni, miközben a nyitottságot gyakorlom.

 

2. Válassz egy új célt és tegyél érte, avagy mikor csináltál valamit utoljára először?


Az ősz merész színei egyfajta vizuális emlékeztetők, hogy az idő állandóan mozog. Múlik.

A csodálatosan gazdag színvilág arra csábít, hogy a céljaiddal előre mozogj, mert az élet a változásban van.

 

Emlékszel még egyáltalán, mikor csináltál valamit utoljára először?

Kalandra fel, az élet az a vonat, ami nem vár Rád, viszont vannak megállói, amikor felszállhatsz és roboghatsz vele, fénysebességgel a saját álmaid felé. Keress célokat - egyet vagy sokat, nagyot vagy kicsit – a lényeg, hogy Neked kell tenned a saját dolgaidért. Kapcsolódj be az áramlásba. Nem kell tudnod, csak csinálnod. A tudás jön később, hidd el.

 

Ne csak nagy dolgokra gondolj. Választhatsz komolyan és viccesen is. Óriásit, vagy pirinyót.

Te döntesz.

A szeptemberi Nia táborban egy igen jó wellness szállodában voltunk és ott is gyakoroltam a „mikor csináltál valamit utoljára először” dolgot. Lecsúsztam egy csúszdán. Leugrottam 3-4 méter magasról - lehet, hogy csak 2 méter magas volt, nekem iszonyú mélynek tűnt a lábfejem és a víz közti távolság J.

És csurom izzadtra táncoltuk magunkat egy igazi RETRO Discóban. Állati jó volt!  

 

3. Használd a hosszú téli estéket az előnyödre. 


Ahogy a napok rövidebbekké válnak, természetes, hogy több időt töltesz otthon. Ez egy remek lehetőség, hogy együtt legyél mélyebben magaddal, azzal, ami számít és jó neked. Tegyél a napjaidba elmélkedős, magaddal törődő órákat, hogy olvass, latolgass, relaxálj, akármi. Az fontos, hogy tényleg magaddal legyél, hogy megtaláld a csendet magadban ahhoz, hogy tudd, mihez van kedved. Ez elindítja benned a teremtés terét, vagyis rálátsz arra, min szeretnél változtatni az életedben és hogyan fogsz hozzáfogni ehhez.

Én az új élethelyzetemben (konkrétan életemben először egyedül élek és ez bizony megpróbál időnként), a következőket tettem:

 

Lemondtam a tv előfizetésem, helyette előfizettem egy csak filmeket és sorozatokat adó angol nyelvű weboldalra. Beszélek angolul, épphogy közepesen, ez jó alkalom arra, hogy tanuljam a nyelvet, ha filmet akarok nézni. Úgy döntöttem kiszállok a televízió agyelszívó rendszeréből, mert nem jó nekem. A filmeket angolul, feliratozva nézem, van, amit nagyon jól értek és van olyan, hogy szinte alig. Ez bizony alaposan próbára teszi a komfortzóna érzésemet. Volt már sikerélményem és volt, hogy összeomlottam, mert semmit nem értettem és akkor azt éreztem, ez baromi hülye döntés volt, sose tudok majd ennyire angolul, blablabla... Aztán csak folytatom és megengedem magamnak, hogy ott tartsak, ahol. Nem kell tudni, csak csinálniJ

 

Nagyon sokat olvasok és célom, hogy eljussak oda, hogy angolul is tudjak olvasni. Szeretném jobban kinyitni a saját világom ajtaját. Rengeteg területen tanulhatok, fejlődhetek és igen, ehhez jól kell tudni angolul. Egy kedves barátom mesélte, hogy ő sokat hallgat audió könyveket angolul – magyarul hangos könyveket - mert ezekben a könyvekben a szerző bizonyos részeket saját maga olvas fel, sőt, narrálja a könyvét időnként. Vagyis megosztja a gondolatait. Engem nagyon érdekel a hangjuk, a könyvön kívüli gondolataik, ahogy a világot látják és tolmácsolják. Egyszerűen kíváncsi vagyok az íróra, mint emberre is.

 

4. Legyél sokat a családoddal és a barátaiddal. 


Ebben az őszi, átmeneti nyugalomban – a zsúfolt decemberig - Neked lehetőséged van többet együtt lenni azokkal, akiket szeretsz. Nem csak adni fogsz ezekbe a kapcsolatokba, hanem rengeteget kapsz majd - szeretet, erőt és ihletet, hogy később új kihívásokkal birkózz meg.

Ide be kell tegyem az őszinte vallomásomat magamról: ez a krízisem első 6 hónapjában nagyon nehezen ment.

 

A családom tartott és ölelt, aztán a hónapok múltával elkezdtek komolyan aggódni értem. Mert nagyon nehezen voltam. Mert beszűkültem. Mert nagyon lassan gyógyultam. Sehol sem találtam a helyem, náluk sem. Senki sem érezhette, mennyire fáj, ők sem. Persze, hogy megértettek, de a velem kapcsolatban érzett tehetetlenségüket én az akkori sötét világomban közömbösségnek éltem meg. Persze, hogy nem voltak közömbösek, csak egyszerűen nem értették, mikor tér már vissza az az Enikő, akit eddig ismertek. Hol az a bivalyerős oroszlánasszony, akit Eőry Enikőnek hívnak? Meddig kell még nézzék, hogy ennyire szenvedek és sehol sem találom a saját lábaimat, hogy végre rájuk álljak?

 

Lassan ment nekem a talpra állás. Nagyon akartam, de az akarat fogva is tartott. Csak akarattal nem megy. Kell hozzá az engedés is. Engedni és megengedni, hogy ne én irányítsak, hanem engem irányítson a bennem élő Jóisten. Mert vannak dolgok, amiket csak ő tud meggyógyítani.

 

És most vissza a barátokra, a baráti kapcsolatok fontosságára, miközben őszintén elmondom, hogy volt ez velem, krízis idején.

 

Az exemmel közös barátaim eltűntek. Teljesen érthető és ezzel együtt fájt. Még egy kis veszteség.

 

Azok közé tartozom, aki az igazán közeli barátaimat egy kezemen meg tudom számolni. Ők és a családom adtak támaszt nekem és jól tudom, milyen nehéz lehetett a velem az első hónapokban. A türelmük és béketűrésük komoly terhelésnek lett kitéve általam. Abban a sötét, beszűkült világban, amiben voltam, nem tudtak segíteni rajtam. „Csak” ott voltak mellettem és öleltek, tartottak. Most, ahogy írom, könnybe lábad a szemem. Sosem tudom meghálálni, amit kaptam tőlük. Köszönöm, köszönöm, köszönöm Istenem, hogy ilyen családom és barátaim vannak.

 

Új barátságokra teljesen alkalmatlan voltam. A nyaralásom volt ennek a csúcspontja. Egy gyönyörű, pici görög szigeten voltam - életemben először - egyedül.

 

Na, olyan kívülállónak talán még sosem éreztem magam. Az emberek észrevettek, nagyon is észrevettek –  és ennyi.

Mintha egy búrában lettem volna, 2 méternél közelebb senki nem merészkedett közelebb hozzám. Persze, hogy én voltam bezárkózva, teljesen tisztában voltam vele, de semmit nem tudtam tenni ellene. Azt éltem meg, hogy az egész szigeten mindenki tartozik valakihez, csak én vagyok egyedül. Ez volt az akkori valóságom.

 

Ami nem öl meg, az megerősít, mondtam magamnak és végre elkezdtem sírni (sok hónap telt el, mire eljutottam odáig, hogy sírni tudjak), rengeteg emlékem jött fel. Aztán órákat futottam - ez utóbbi mondjuk gyönyörű volt és legalább lefárasztott.

 

Közben a tenger tette a dolgát, hullámzott, selymes melege és erős sóssága mosta, simogatta és tisztította a gondolataimat.

 

Valószínűleg a kívülállóságom érzete nem volt teljesen alaptalan, kevesen gondoltak normálisnak. A helyi görögök egészen odáig azt hitték, már nem tudják meglepni őket a turisták – erre jön egy nő és 40 fokban órákon át futva szeli át a kis falujukat, anélkül, hogy bárki kergetné. Mindegy, nekem életmentő volt és belefért a furcsa nézésük is és egyetlen egyszer sem volt túl melegem. Hihetetlen, hogy az emberi szív mennyit kibírJ

 

Azért rövidebb időszakokra tudtam örülni a könyvemnek a napernyő alatt (köszönöm a baromi jó könyveidet Lillám) és néhányszor még azt is éreztem, hogy de jó nekem csak úgy lenni, senkihez nem alkalmazkodva, senki kedvét nem keresve.

Erre persze megint bőgtem egyet, hogy én milyen szerencsétlen vagyok egyedül.

És ez így ment egymást váltogatva. Egyszerűen végig kellett mennem rajta.

 

Most már ősz van és sokkal jobban vagyok. És életemben először, 8 hónappal a szakításom után, független és önálló nőként már nem érzem magányosnak magam. Bizonyos helyzetekben már kívülállónak sem.

 

A szíved ajtaja befelé nyílik, tartja a mondás – azt hiszem én már résnyire kinyitottam.

Az élet az első halálos sebed megszerzése után kezdődik, mondja egy másik mondás és őszintén, saját tapasztalásból mondom, hogy ez az igazság.

 

Szóval, mikor csináltál valamit utoljára először?

 

Eőry Enikő 

Megosztás Facebookon
Please reload

Kiemelt bejegyzések

Szia ÉLET, itt vagyok III. Szabadság, bizalom és a háromsoros ima.

August 31, 2017

1/3
Please reload

Friss írások

September 11, 2017

Please reload

Korábbi bejegyzések
Please reload