Bruce Willis helyett belső vezető – avagy milyen az, amikor valóban megváltozol?

2018/01/12

Itt vagyok a nagy titok közelében. Az élet titkait fedezem fel.

Például, hogy milyen piszok nehéz annak lenni, aki vagy.

Magamról és mindazokról beszélek, akik szintén felfedezők. A felfedezők világa nehéz, izgalmas és kalandos.  Még veszélyes is, gyakran a komfortzónán kívüli terepen vagyunk, ismeretlen és zord körülmények között, csakúgy, mint a természetben. Tele van nehézséggel, szélsőséges elemekkel, ismerős és ismeretlen helyzetekkel. Elképesztően változatos, tele meglepetésekkel.

Csábítalak arra, hogy légy felfedező. Arra bátorítalak, az életed legyen csodálatosan színes és gazdag, kalandokkal és mély érzések megélésével teli. Gyere velem, engedd meg nekem, hogy elmeséljem én mit élek meg most, amikor elkezdtem felfedezni az eddig nem ismert saját világomat.

 

Volt egy világ, amit valóságnak hittem. Nem volt az. Volt egy személyiségem, amiről azt hittem, az vagyok én. Hát már nem az vagyok. Aki éppen most vagyok, azzal én is ismerkedem, a saját világom felfedezője vagyok. Húú, ez aztán igazi kaland, magammal ismerkedni. Amit eddig tudtam magamból, az 4%. A kis „maradék” 96%, amit elkezdtem felfedezni.

Ez a bizonyos 96%, a Tudatalattim Intelligenciája. Egy egész Univerzum. Egy Birodalom. Elsöprő erejű, hatalmas Birodalom. És az enyém. Talán inkább én vagyok az övé.

Ebben a világban lakik az Élet egyik törvénye: Legyen. És ebben a világban lakik mindaz, ami ez ellen a törvény ellen létezik. Így, egyszerre. Hát ezért kell felfedezni.

 

Biztosan tudod, hogy a téged megalkotó rendszer tudatos és tudatalatti világból áll. Ennek aránya megdöbbentő, a Tudatos Lényed a teljes lényed 4%-át adja. A Tudatalatti Birodalmad pedig a további 96%. Ez azt jelenti, hogy azzal a bizonyos 4%-al akarod irányítani azt a hatalmas birodalmat, aki te vagy, anélkül, hogy ismernéd azt, amit irányítani akarsz. Olyan ez, mintha anélkül akarnál kormányozni egy óriási tartományt, hogy ismernéd a helyet, az ottani élőlényeket, a törvényeiket, a szokásaikat, magát a rendszert, ami szerint működnek. Ami kint van, az van bent is, nézd meg a minket körülvevő kinti világot. A földön élő embereket kb 4%-nyi vezető irányítja, ha a föld egész élővilágát nézed, nem túl hatékonyan, óriási károkat okozva az élővilágnak, az emberiségnek, a természetnek. Érdekes, ugye? Vagy inkább szomorú?

 

Visszatérve a felfedezőkhöz, tudod hány éves vagy? 2 millió, a tudomány azt igazolja, hogy innentől számolhatunk magunkkal, mint emberekkel. Ennyi éves emberi tapasztalásokat hordozol magadban sejtszinten, a zsigereidben, generációról generációra átörökítve kapva az információkat. Ezer és ezer nem saját tapasztalással jössz a világra, amit már tudsz, anélkül, hogy te tapasztaltad volna meg. Mert minden benned van, amit az őseid élettapasztalatként megéltek. Ez a faj fennmaradásának törvénye: minél több tudást átadni a következő generációnak. Ez rengeteg életrecept, amit készen és általában hibásan kapsz. Az őseid életreceptjei az ő élettapasztalataik alapján íródtak meg, ez azonban nem azonos az Élettel. Ez a felmenőid tudása az ő életükről, tele személyes benyomással és lenyomattal. Sok jó és sok nehéz élménnyel, amit az ő feldolgozásukban tényként kapsz. Vagyis az ő szemüvegükön keresztül kaptál tanításokat. Ezek az életvezetési tanácsok a vér szent szava szerint bekerülnek a te tudatalatti birodalmadba és életre kelnek. Az én gondolatom az, (ami saját, vagyis nem biztos, hogy így van) hogy ezek alapinformációk, amelyek érzelmi energia formájában tárolódnak bennünk. Mondok példákat. Valaki alapvetően visszahúzódó típus, aminek a gyökere talán egy ezer éve valóban megélt súlyos helyzet volt, aminek a lenyomata az az érzés, hogy a világ vad és kegyetlen hely, vigyázz, mert különben nagy baj lesz. Vagy amikor a kényszeres megfelelés érzése határoz meg, aminek lehet alapja a „rossz vagyok”, vagy kicsit enyhébb formában a „nem vagyok elég jó” réges-régen megélt tudása. És még rengeteg ősi tapasztalat és benyomás, amelyek érzések formájában üzennek nekünk az Életről. Ezek bennünk vannak, bennünk élnek, csekély részük a tudatos és hatalmas részük a tudatalatti világunkban.

 

A Tudatalatti Birodalmába beavatásokkal léphetsz. A beavatások tanítások, amiket meg kell tanulnod. Vagy megfelelsz, vagy újabb vizsga vár rád. A tanítások és a sikeresen letett vizsgák változásokat eredményeznek. Ez a fejlődés, az örök változás törvénye.

 

Sokfajta változás van, én most a személyiségedet (identitásodat) gyökeresen érintő változásokról beszélek. Kinek milyen körülmények, személyek, események adják meg az esélyt egy valódi változáshoz, az pont annyiféle, amennyire különbözőek vagyunk. Persze vannak sablonok és sorvezetők, a traumák és krízisek általában ismert forgatókönyvek szerint működnek. A kiváltó ok azonban biztosan valami olyan dolog, ami alapjaidban ráz meg.

 

A valódi személyiségfejlődés hosszú, meredek és rögös utakon érhető el, nem egy kéjutazás. Vannak a hollywoodi változatok, pl. a test-cserés filmekben. A főhős valami talizmánt megtalál, véletlenül kimondja a mellékelt varázsigét és hopp, reggel egy másik ember ébred fel az ő ágyában, az ő testében. Persze játszhatsz ezzel a gondolattal, de ez hamis illúzió, azok pedig nagyon veszélyes dolgok.

Az én történetem a hollywoodinál sokkal izgalmasabb: azt hittem baromi jól haladok ezzel a fejlődés dologgal, de valamit átugrottam. Magabiztosan lépkedtem tovább, nem hallva meg a saját vészjelzőimet: hahó, állj meg, ez nem az, aminek látszik!!! A lámpáim vadul villogtak, de az illúziók fátyla eltakarta az igazságot és én elvesztettem legbelső önmagammal a kapcsolatot. Nem hallottam meg a saját belső hangom.   

Hihetetlen teremtő energiával vagyok megáldva, egy álomvilágot alkottam hát, és vadul hittem benne. Tudod, amikor annyit mondod magadnak, hogy tényleg elhiszed. Nos ez halálos csapda, az illúziók csapdája. Bár én figyelmen kívül hagytam, nem hallgattam rá, az egyedül hagyott, alultáplált lelkem mégis tudott segítséget kérni. Az ősi természetes életerő, minden nő ismerője és tudója, a Természeti Asszony imát mondott értem és átvette az irányítást. A bennem élő Jóisten átölelt, mint egy elkóborolt kisbocit és hazavitt. Haza, az ő otthonába, a szeretett birodalmába.

 

Úgy emelt ki a régi életemből, amire csak ő képes: egyetlen pillanat alatt. Hát persze, hogy nem értettem. Miért kaptam ezt? Miért pont én? Sírtam, kétségbeestem és ellenálltam mindennek, amit értem tett, hosszú hónapokon át. Ő csak ölelt, tartott és szeretett, mert én nem tudtam szeretni magamat. Makacsul ragaszkodtam a szenvedéshez, az önbántáshoz és egyéb önsorsrontó tevékenységekhez. Igen, most, hogy már felfedező vagyok, felismerem, hogy az én tudatalattimban lévő életreceptek között sok volt a „szenvedj”, „nem vagy elég jó”, „mindenért te vagy a hibás” és ehhez hasonló feliratú kártya. Eszerint működtem, bármekkora szenvedés is volt az ára.

Majd egy évig tartott. És hiába akartam menekülni saját magam elől, nem tudtam lerövidíteni azt az időt, amíg megérkeztem ide, ahol most vagyok. A csapdába esett naív-préda lényemnek el kellett múlnia, meg kellett halnia. Végleg. Hogy megszülethessen bennem az új lényem. Ez volt a beavatás.

 

Nagyon kell vigyáznom rám, mert igen gyengéd (nem gyenge, hanem gyengéd) és érzékeny állapotban vagyok. Ezt is tanulom megengedni magamnak. A gyengédséget magam felé.

Csodálatos érzés. Hálás vagyok, nagyon hálás és kívánom neked, hogy megélj ilyen csodát magadban.

 

Az Élet óriási esélyt adott nekem, most látom igazán mit kaptam: szabad életet, nőként. Az én család-dinamikai rendszerem talán sosem ismerte ezt az állapotot. Szabadon alkothatok, szabadon eleshetek, felkelhetek, szabadon élhetek!

 

Amit most írok, az azoknak szól, akik felfedezők, vagy azok szeretnének lenni. Légy bátor megélni az életed. Engedd meg magadnak, hogy tanulhass és beavatott leszel. Van az úgy, hogy kell valami nagyon drámai hozzá, mondjuk valami olyan, amiről sosem gondoltad volna, hogy az veled megtörténhet. Ez a valami a földhöz csaphat téged, és ott lent, ahogy arccal a sárban levegőért küzdesz, még a szívedet is darabokra törheti.

Van az úgy, hogy innen indul a változás. Előfordul, hogy kényszerítő körülmény nélkül nem megy. Kicsit brutálisan írtam le, de hidd el, ez sokkal gyakoribb, mint hinnéd. Vagy mondjuk, hogy természetes? Csak néhány évtizede hajszoljuk a boldogságot ennyire, egyszerűen trend, hogy okés legyél. Szép, egészséges, problémamentes, gazdag, világutazó, laza és persze roppant tudatos.

A siker mércéje jeges és kegyetlen. Ha elbuksz, lúzer vagy. Erre még rájön a „mindenért te vagy a felelős, mindent te teremtesz” duma, persze spirituális csomagolópapírban. Hát persze, hogy mindenért én vagyok a felelős, de csak nem ütjük-vágjuk azt a kisgyereket, aki egyévesen még nem szobatiszta! Meg kell rá érjen, hogy örömmel üljön bilire, ne kényszerből. Felnőttként is rengeteg olyan dolog van, amit most tanulok. Amikor a krízis mélypontjain voltam, ezeket az alapigazságokat csak még egy hatalmas tehernek éltem meg. Amikor nem a parkolóhelyedet teremted meg, hanem az új életedet, egészen más hangsúlyokat kap minden. A „saját életedért te vagy a felelős” átbillenhet a „mindent én rontottam el” állapotába. Amikor kétségbe voltam esve, akkor a „mindent te teremtesz” nem lehetőségnek tűnt, sokkal inkább félelemmel töltött el, hogy ilyen állapotban vajon miket teremtek magamnak? 

Nagyon kell vigyáznom rám, mert igen sérülékeny és érzékeny állapot ez. A félelem, az a legnagyobb nehézségem. Olyan sok mindentől lehet félni, de belül és mélyen megértettem, hogy nem akarok többé harcolni ezzel az érzéssel. Semmit nem akarok görcsösen, bízom az életben, bátran élek. Jó vagyok. Szeretetre méltó vagyok. Persze, hogy nem megy csak úgy, de gyakorlom.

 

Néhány gyakorlat, amivel a helyére tudod tenni a félelmet:

 

1. Emlékezz, hogy a félelem természetes

 

A félelem egyetlen oka: a test túlélése. A félelem és más negatív érzelmeknek egyetlen közös működési rendszer részét képezik, hogy védjék a fajok túlélését. Ha ezt fel tudod ismerni, akkor el tudod fogadni, hogy a félelem nem ellenséged és nem kell háborúznod vele.

Amikor negatív érzelmek felmerülnek és te felismered, hogy ők a túlélés elsődleges mechanizmusai, akkor megengeded nekik, hogy jöjjenek és menjenek anélkül, hogy azonosulnál velük. Nem harc, hanem elfogadása annak, ami van - ennek hatalmas része van abban, hogy megengedd magadnak, hogy szabadon érezz és megint élvezd az életet. Ez egy kegyelmi pillanat, hogy végre meghalld azokat a szörnyű történeteket, amiket elmondasz magadnak. Ha ijesztő, nyugtalan történeteket ismételgetsz magadnak, akkor arra trenírozod magad, hogy elhidd azokat. És ezekkel csak a félelem ciklusa stabilizálódik.

 

2. Állj meg!

 

Most gondolj minden törekvésedre és küzdelmedre az életben. Ezekben az időszakokban nincs idő megállásra és pihenésre. Folyamatosan teszed a következő és a következő dolgot, néha életveszélyes sebességgel. Ha ez ismerősen hangzik, akkor az is lehet, hogy ugyanezt csinálod a spirituális életedben – állandóan keresel valamit, amitől jobban tudod érezni magadat, vagy állandóan keresel valamit, amitől gyógyulni tudsz. Ez nem baj, dehogyis. Csak roppant fárasztó folyamatosan ezt csinálni. Annyira, hogy mindeközben elfelejtesz ÉLNI.

Ehelyett, csak egy pillanatra, add fel a keresést. Bárminek, amit keresel, hagyd abba a keresését. Legyél hajlandó feladni és elveszíteni az egészet. Hagyd abba a bármilyen és bármire vonatkozó elképzelésbe való kapaszkodást. Ez maga a megkönnyebbülés, mert leállítja a „túlélő” vezetőt benned. Ilyenkor gyógyulsz, csakúgy, magadtól.

 

Ki az én „túlélő” vezetőm? Képzeld el Bruce Willist, vagy Jason Stathem-et a legkeményebb akciók közben. Golyózápor, bombák csapódnak be, elképesztő pusztítani akarás körülöttük és ők pontosan tudják, hogy az életük a tét. Persze be vannak zárva egy szűk szobába, a mozgásterük nagyon csekély, a parancs, hogy bármi áron menekülniük kell. Nincs terv, nincs semmi, csak a menekülni akarás – el innen, mert ebbe belehalok. Ismerős? Nos, ez a „túlélő” vezető. Egy halálra rémült lény, életveszélyben. És igen, mindannyiunkban bennünk él ez a katasztrófa-túlélő, aki a legszorultabb helyzetben már csak menekülni tud. Semmi mást, csak el innen.

Voltál már úgy, hogy be voltál szorítva, a támadások csak jöttek és jöttek, egyre erősebben, egyre félelmetesebben, és te egyre kevesebb eséllyel tudtad felvenni velük a harcot? Már semmi erőd és semmid nem maradt, amivel védhetted magad, a teljes tehetetlenség és a félelem mindent elsöprő erővel átjárt és csak menekülni akartál bármi áron, de hova?

Én megéltem ezt. Pedig Eőry Enikőnek hívnak, nem Bruce Willisnek. Na ez az, amikor a „túlélő” vezető átveszi feletted a hatalmat. Ő nem bölcs. Egyetlen feladata van: életben maradni.

Amikor egyszer csak megállsz és kilátsz a beszűkült kis mókus-kerekedből, felfedezel valamit: csak azzal, hogy kilépsz és megállsz, meg tudod állítani a feszültség ciklikusan ismétlődő folyamatát.

Kérdezd meg magad:

- Mit csinálok?

- Aztán még egyszer: Mi a fenét csinálok?

- Hajlandó vagyok egy pillanatra, egy napra, egy hétre csak megállni és látni, hogy mi történik?

 

3. Szembenézés bármivel, ami van

 

Történik veled valami, ami megijeszt. Nem egy pók a falon, annál jóval komolyabb. Halálra rémülsz. És elkezdesz többet félni. Aztán attól kezdesz félni, hogy újra megtörténik. Létrejön a félelem ciklusa, egy önmagát generáló rendszer, ami megteremti a krónikus szorongást. Te támadásba lendülsz és kipróbálsz mindent, hogy megállítsd a félelem vasmarokkal fogva tartó érzését – vitaminok, táplálék kiegészítők, spirituális gyakorlatok – semmi nem használ, a szorongás nem javul. A tudomány ma a betegségek kialakulásának 80%-áért a stresszt teszi felelőssé. A tartós félelem maga a szorongás. Szörnyen pusztító. 

A legjobb, amit tehetsz: állítsd meg a harcos keresést és nézz szembe azzal, ami van. Először megadom magam a ténynek, hogy félek, hiszen az egy része annak, aki vagyok. Talán az idegrendszerem így lett bekötve. Elfogadom maga olyannak, amilyen vagyok. Csodálatosan felszabadító megszabadulni az állandó a küzdelemtől, hogy távol tartsd a félelmet. Amikor meg tudod állítani a keresést, csak egy pillanatra, meg tudod nyitni az elmédet, hogy bátran szembenézz azzal, ami van. Bármi is az.

 

4. A mindenhatóság gyakorlása és a mindent kontrollálni akarás helyett fogadd el, hogy a legtöbb dolog az irányításodon kívül esik

 

Baleset, szerelmesnek lenni, megfoganni, meghalni, tökéletes párkapcsolatban élni – ezeket nem te dirigálod. Legalábbis ha nem vagy Buddha, Jézus, de legalábbis a Mesterek egyike. A mindenhatóság érzése csak a kontroll és a szenvedés egyik válfaja. Ó, persze, mindent te teremtesz, a Jóisten és az Univerzum mehet szabira, te majd megoldod. Ne akarj mindent irányítani, tedd le ezt a terhet. A törvény az, hogy élni kell az életünket, nem egyfolytában próbálni irányítani azt. Amikor elfogadod ezt, az idegrendszered megnyugszik, és abbahagyja azt a rengeteg energiát feleslegesen felemésztő és hiábavaló küzdelmet, hogy irányítsa az irányíthatatlant. Azt fogod észrevenni, hogy kezd visszatérni az erőd. A csodálatos energiáidat engedd szabadon, had keressenek eddig nem ismert utakat az önkifejezésre. Mutasd meg magad a világnak!

Próbáld ki ezt és vedd észre, hol építettél akadályt magadnak a saját utadon, próbálva megszerezni a mindenek feletti kontrollt. Mi történne, ha megengednéd magadnak, hogy megpihenj? Mi lenne, ha hagynál egy kis munkát az Univerzumnak is? Mi történne, ha eldöntenéd, hogy az életet megbízhatónak látod? Mi lenne, ha bíznál abban, hogy az Élet szeret téged?

 

5. Legyen meg a te akaratod!

 

Ha már vannak mélyebb sebeid abban, hogy bizalom, akkor ez a tanács nagyon nehéz. Ha  pofont, elutasítást, meg nem értést, ölelés helyett megalázást kaptál, ha kihasználtak és bántottak, akkor teljesen érthető, hogy erre nemet mondasz. Soha nem felejted el, mennyire fájt. Akkor megtanultad, hogy többé ne add ki a kezedből az irányítást. 

Ez a viselkedés érthető - és megrekedt. Ebből ki kellmozdítanod magad. 

Ha belevágsz a felfedezők kalandos életébe, akkor előbb-utóbb megérted, hogy ha egyfolytában a tartósan visszatérő negatív érzelmeket fixálgatod, akkor átsiklasz afölött, ami mindig itt van. Elfelejted az élet színeit, gazdag változatosságát. Minden energiáddal próbálsz valamit távol tartani (betegség, anyagi nehézségek, kiszolgáltatottság, aggodalom, idegesség, a szomszédod, soha többé nem átélni a sebzettséget, gyász, stb).

Képzeld el, hogy milyen lenne másra használni a kontrollálás energiáját, mint arra, amit úgysem tudsz kontrollálni? Vajon mit csinálnál azzal a temérdek felszabadult energiával?

Ha hajlandó vagy feladni az irányítást, azzal megnyitod magad a benned lévő tudatalattid végtelen intelligenciájának, és elérkezel a belső irányításodhoz, megengeded, hogy az Isten éltessen.

Amikor szabadon engeded a görcsös irányítani akarást, ahogy egyszer csak felteszed a kezed, és azt mondod legyen, aminek lennie kell -  csodálatosan szabadnak érzed magad.

Fontos, hogy dolgozz magadon, hogy eljuss oda, hogy tudd, mik a gyökerei, honnan erednek a vágyaid, céljaid. Tedd fel magadnak ezt a két kérdést:

Mit akarok?

Ha megkapom, az mit adna nekem?  

 

6. Ahelyett, hogy görcsösen próbálsz biztonságban lenni, inkább öleld meg az élet nagy kalandját

 

Arra számítani, hogy az élet biztonságos csak egy másik formája a mindenek feletti kontroll akarásának. Végül is abszolút biztonság nincs, csak olyan alapvető bizonyosság, hogy végül mindannyian meghalunk. Fontos, hogy ne tedd tönkre a jólléted, az életed olyan dolgokkal, amelyek kívül esnek az irányításodon. A valóság, hogy mindannyiunknak fel kell fedeznünk, hogy mire készültünk, mi a dolgunk itt a földön.

Az élet nem lehet tökéletesen biztonságos, de mi van, ha egy nagy kalandnak éled meg?

És hidd el, hogy ezért a nagy kalandért érdemes a veszélyesen teljes életet élni.

Még akkor is, ha szörnyű volt időnként, ha volt benne nélkülözés, szakítás, gyász, kudarc, halálos sebek – ha el akarsz szakadni a szörnyűség elől az csak üldözni fog. Ha hajlandó vagy szembenézni a szörnyűségekkel, találsz egy olyan erőt, amivel felismerheted belső önmagad, valódi önvalódat. Aki nem fél és nem függ semmitől és senkitől. Ez az erő a támaszod. Isteni energia, ez a "csak van" energiája.

Tanuld meg és fogadd el a ciklikusság törvényét – a dolgok mozgásban vannak, semmi nem állandó, minden változásban van.

 

7. Ez nem könnyű, de egyszerű

 

Az egész folyamat nem könnyű, de teljesen egyszerű tud lenni. Ha hajlandóak vagyunk megélni a ciklikusság kihívását - miközben arra vagyunk szocializálva, hogy légy sikeres, mindent irányíts, ne öregedj és ne halj meg, blablabla – hidd el, könnyebb lehet, mint gondoljuk. Mert felismered, hogy az élet te vagy. Itt és most. És ennek semmi dolga nincs a tested milyenségével, a koroddal, a családoddal, vagy a körülményeiddel. Amikor rájössz, hogy nincs szüksége a testednek, az életednek az eddig sulykolt módon létezni, az csodálatos felszabadulás a testnek és léleknek! Élj vele!

 

Gondolatébresztő összegzések felfedezőknek

  • Táncolj, énekelj, írj, főzz, fess, rajzolj, alkoss.

  • Engedd közel magadhoz a művészet bármilyen formáját.

  • Ha nehézségeid vannak az természetes, de ne engedd, hogy azok irányítsanak.

  • Légy türelmes, rengeteg időd van megtanulni másképp élni.

  • Csak álmodj, hagyd magad álmodni.

  • Lepd meg magad. Ne vásárlással, hanem tettekkel. Csinálj olyat, amit nem csináltál még.

  • Ápold és tisztelt a tested, keress olyan mozgást, amiben örömödet leled és csináld rendszeresen.

  • Tölts napi 5 percet csendben.

  • Keress meditációkat és kezdd el rendszeresen, minden nap, mindig ugyanabban az időszakban hallgatni azokat.

  • Szánj időt arra, hogy megtaláld azt, amelyik neked szól, figyelj az érzékeidre.

  • Gyakorold, hogy magadnak igent mondasz, másoknak nemet. 

  • Keresd a hozzád valókat, a veled egyívásúakat és ne fecséreld az időd olyanok tetszését elnyerni, akik soha nem fognak érteni téged. 

  • Egyél finom ételeket, gyakorold, milyen csodálatos íze van az életnek.

  • Kerüld a görcsös akarást, és ne ess a „bocsánat, hogy élek” önfeláldozó szerepbe.

  • Minden nap állj a tükör elé és mondd: szeretem magam. Ha valamiben elbuktál: akkor is, és mindenhogy szeretem magam.

  • Napi tíz szerető ölelést adj és kapj.

  • Adj hálát minden nap az életedért és bármiért ami csak eszedbe jut.

  • Ha szeretsz táncolni, gyere el hozzám Niázni.

Köszönöm, hogy megoszthattam veled mindezt. Hálás vagyok, hogy mindezt megélhettem. És hálás vagyok, mert örömmel írtam:

 

Eőry Enikő 

Megosztás Facebookon
Please reload

Kiemelt bejegyzések

Szia ÉLET, itt vagyok III. Szabadság, bizalom és a háromsoros ima.

August 31, 2017

1/3
Please reload

Friss írások

September 11, 2017

Please reload

Korábbi bejegyzések
Please reload